Sziasztok Drága Blogolvasóim!
A mai nap elég eseménytelennek indult, anyáékat pihi üzemmódra állítottam, nem kell mindig pörögni meg aggodalmaskodni. Aztán egyszercsak fogtak, jól bebugyoláltak (csak néztem ki a fejemből) és bevágtak valami berregő-mozgó-ringatózó gépbe amiben elég kellemes volt, így hamar elaludtam. Na de aztán jött ám a "feketeleves", kinyitom a szemem és egy tökidegen helyen ébredtem. Nénik beszéltek olyan hangon, mint az a csaj aki állandóan cukinak hív, csak ők a kezüket csapkodták összefele, meg minden. Jól van mondom magamban, mivel apát láttam, gondoltam nagy baj nem lehet és szundi még egy picit.
Igenám, de eljött az evés ideje. A második meglepetés a mai napra, egy mégújabb hely volt. Kicsi szoba, furi ágy, furcsa zajok, nem is esett olyan jól a kaja, mint eddig. Persze ennek hangot is adtam, ment a sziréna rendesen. Aztán csak-csak megjött anyáék esze, és hamar kinn találtam magam a mozgó ágyamban és nagyiék tologattak egy jó ideig. Finom volt, alvással töltöttem ezt az időt. Utána megint jött ez a berregő masina, és mire felébredtem, már a jól megszokott dolgok között találtam magam. Király.
A kínos közjátékot leszámítva jó volt a mai nap. Kihallgattam anyáékat, azt mondogatták, olyan, mint egy angyal. Így is van...én már csak tudom.
Puszi mindenkinek!
Picuri Panna
P.S.: most nincs kép, nem képregény ez. Az olvasás hasznos és fontos!
P.S2.: De tényleg.
