... a hét eseményeiről.
Sziasztok Kispajtások :-)
Elég sok dolgom volt most a héten, így csak most jelentkezem újra. A sok dolog azt jelenti, hogy sokat kellett ennem, aludnom, és sírnom és ezért nem maradt időm írni a blogba. De most nyugi van, és enyém a terep :-).
Szenzációs új hírem van. Végigaludtam egy teljes éjszakát. Igaz ehhez az is kellett, hogy anyát kiidegelve, napközben ne aludjak összvissz 3 óránál többet. Apát megvártam, míg hazaér és fürdés után hagytam elaltatni magam. Olyan jól sikerült, hogy csak reggel 6 után ébredtem. Na, milyen vagyok? Apa ilyenkor, amikor nyugis az éjszaka, mindig azt mondja, hogy Szuper Panna vagyok. Megjegyzem, az is vagyok.
Tegnap megint bedobtak ebbe a fényes berregő-ringató szerkezetbe, de most nem voltam rest, és fenn maradtam amíg tudtam. Rájöttem, hogy ez olyan, mint az én verdám, csak sokkal gyorsabb. Amikor felébredtem, valami hangos ricsajos vidéken találtam magam. A család is ott volt, meg egy rakás idegen. 2 néni figyelt rám egy keveset, ők nagyon aranyosak voltak. Maradtunk egy darabig, meg sétáltunk is, szóval nem volt pánik.
Anya elkezdett nekem énekelgetni. Először érdekes volt őt hallgatni, de igazán megtanulhatna azon a 3 dalon kívül valami mást is. Azért remélem fejlődőképes.
Anya múltkor elvitt valami csipogós helyre. Ott az emberek dolgokat tettek be egy rácsos kocsiba(majdnem olyan, mint az enyém), utána felpakolták egy önmozgó szalagra, majd jól pittyegtették őket, és vissza a rácsos kocsiba. Ennek túlzottan sok értelmét nem láttam, de hát ők a felnőttek.
Ha jöttök hozzánk, már név szerint is megtaláltok. Anyáék kiragasztottak egy valamit a nevemmel, hogy én is itt lakom az ajtó mögött.
Puszi
Picuri (Szuper) Panna
