Sziasztok!
Kicsit megkésve, de azért megérkezett a hétvégi beszámoló.
Doktornénit meglátogattuk, jól van. Anyáék vettek nekem egy ilyen karám szerűséget, mert állítólag sokat forgolódok, illetve csak egy oldalon vagyok hajlandó aludni. Hát mikor hogy. Mikor melyik esik épp jobban. De üzenem nekik, nem kell aggódni.
Képzeljétek, voltam egy szép helyen. Úgy nézett ki, mit egy nagy kád, tele vízzel, csak épp kinn van a szabadban. Persze apáék felvilágosítottak, hogy kislányom ez a Balaton. Jó sok ember, kicsi – nagy ugrándozott benne, de én még nem élvezhettem ezt. Mindegy, majd legközelebb.
Viszont azt már sejtem, ki lesz 18 év múlva a Balaton Szépe :-)
Múltkor kicsit próbálgattam anyát, hogy mit bír. Ez kb. annyiból állt, hogy reggel 9-től este 9-ig nem aludtam (rendesen). Hát mit ne mondjak, én nyertem, azonban apával már nem bírtam. Késő délután megjött, és nem tudom, de valami bűbűjt olvasott rám, és elaludtam.
Anya kicsit elfáradt, de sikerült neki kipihennie ezt, mert apa bűbája olyan sikeres volt, hogy csak kora reggel ébredtem fel.
Anya mostanában olyanokat mondogat, hogy tegnap a szarvaimat kereste (szerk. ördög), ma meg a szárnyaimat (szerk. angyal).
Korábban, amikor még elég hűvösek voltak a napok, azt hittem, hogy anyáék beírattak valami eszkimó táborba. Ilyen hidegben is kiraktak az erkélyre, szerencséjükre, hogy egy vastag cuccba beöltöztettek.
Apának nem volt valami túl jó kedve délután. Én sem segítettem neki. Picit puffogott, hogy ez a nyavalyás autó már megint rossz, senkit nem tudnak leelőzni. Azt hiszem, rossz a Ferrarink. Vagy lehet, hogy a színes-hangos dobozhoz beszélt, mert azokban is körözgettek.
Aztán kicsit javult a helyzet, mert olyat nézett, hogy két gyerek labdázott, de volt valami a kezüben és pattogtatták egymásnak a labdát, de el voltak választva egy kerítésfélével. érdekesnek tűnt ez a játék.
Na mára ennyi.
Puszi mindenkinek!
Picuri Panna
